2009. február 22., vasárnap

Ne feledd el soha, hogy Keletről jöttél


Húsz éve ezen a napon halt meg Márai Sándor. Első regényei a pesti pogárság világát mutatják be, írásaival a polgári liberális szellem szószólója lett. Egyik legnépszerűbb műve A gyertyák csonkig égnek, amelyből film is készült. Halála után megkapta a Kossuth-díjat.

„Mindig Nyugatra tarts. De ne feledd el soha, hogy Keletről jöttél” – írta Márai Sándor, a múlt századi magyar próza mestere, aki húsz éve, 1989. február 21-én halt meg.

1900. április 11-én született egy kassai polgárcsaládban, bátyja Radványi Géza filmrendező volt. Már 18 évesen a Budapesti Napló szerkesztője volt, a húszas években a frankfurti egyetemen tanult, s cikkei a legrangosabb magyar és német lapokban jelentek meg. 1923-ban megnősült és Párizsba költözött, ahonnan 1928-ban tért haza. Írásaival a polgári liberális szellem hatásos szószólója lett, első regényei a pesti polgárság világát mutatják be. Berlinben nyomon követte Hitler hatalomátvételét, hitelesen és bátran számolt be a fasizmus valóságáról.

1934-ben jelent meg az Egy polgár vallomásai első kötete, ebben az európai hazafiságról beszél, amelynek az első világháború vetett véget, s amellyel később végleg leszámolt. A könyv Márait a magyar próza élvonalába emelte, 1942-ben lett az MTA levelező, 1945-ben rendes tagja. 1943-ban kezdte írni élete végéig folytatott Naplóját. 1948-ban a fenyegető diktatúra miatt elhagyta az országot, Itáliában, majd New Yorkban telepedett le, 1957-ben amerikai állampolgár lett. Az 1956-os forradalom hírére Münchenbe jött, de már csak a szovjet tankok bevonulásáról értesült. 1968-tól Nápoly mellett, 1979-től a kaliforniai San Diegóban élt. Nem vett részt a nyugati magyarság irodalmi csoportosulásaiban, teljes visszavonultságban töltötte utolsó éveit.

A beteg és magányos Márai 1989. február 21-én San Diegóban öngyilkos lett, halála után visszaállították akadémiai tagságát, s megkapta a Kossuth-díjat. Bár a verset mint műfajt nem tartotta sokra, Halotti beszéd című verse megrázó erővel szólaltatja meg az emigráció, a magányosság és a gyökérvesztés gyötrelmeit. Kassától a Csendes-óceánig jutott, de a magyar nyelv maradt a hazája, minden művét anyanyelvén írta. Regényei közül a Vendégjáték Bolzanóban egy Casanova-epizód, mesteri jellem- és lélekrajz. Egyik legnépszerűbb műve A gyertyák csonkig égnek, amelyet meg is filmesítettek. Főműve, A Garrenek című regényfolyam a polgári Európa hanyatlását írja le. Számos hangjátékot és tévédarabot is írt utolsó évtizedeiben.

Kisprózája mesteri, jellem- és helyzetábrázolása, elemzései bravúrosak, sokszor aforisztikusak. Naplója a világháborúk közti polgári rendszer hanyatlását és elzüllését, a háború és az üldözések szörnyűségeit, a demokrácia reményeit és e remények kialvását, a nyugati társadalom értékvesztését, az írói morál mindenek felettiségét vizsgálja. Márai kikötötte, hogy művei nem jelenhetnek meg szülőhazájában, amíg az orosz hadsereg az országban állomásozik. Könyvei itthon mégis jelen voltak, hatottak kanadai és müncheni kiadások révén. Írásait ma is folyamatosan adják ki. 1995 óta nevét irodalmi díj viseli.

http://www.mno.hu/portal/617220

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése