Ősszel megnyílik Visegrádon a történelmi játszópark
Pillanatnyilag egy mobil vécé és egy tetszetős citromsárgával felületkezelt betonkeverő szolgál keretként a Visegrádon épülő-szépülő Mátyás Király Történelmi Játszópark átereszéhez. De a pillanat hamar tovaszáll: június végére befejezik a munkákat, a reterát és a betonkeverő új kihívásokat keres.
Konkrét sorsukkal kapcsolatban nem volt több kérdésünk, a bejáratnál kezdődő, ótátrafüredi nyílásszögeket idéző tetőzetű gerendaház tekintetében viszont igen, gyorsan megkérdeztük hát: mi ez itt? Szőke Mátyás, a játszóparkprojektumot jegyző, átelleni Mátyás Király Múzeum igazgatója mindenekelőtt közölte, hogy ez itt egy autentikus visegrádi népi nyílásszög, utána pedig azt, hogy alatta a középkori kézművesség megannyi rejtelmét tárják fel a gyerekcsoportoknak. Lehet majd agyagozni, gyertyát önteni, kőfaragni, kovácsolni stb. Ha kell, egyetlen nagy térben, ha nem, akkor öt osztatban: a házbelső variálható lesz.
Az autentikus, Visegrádra kifejezetten jellemző nyílásszögű tetőzettel szerelt épületből kinézve a legjobb archaikus népi sátoros ünnepek forma- és színvilágával szembesülhettünk. Előttünk egy hatalmas, rusztikusan szobort Kinizsi Pál állott, még fej és karok nélkül. Mint Kő Boldizsártól, a parkot berendező csapatot irányító képzőművésztől megtudhattuk, nagy csuda lesz, ha kész lesz: a karjain hinták lógnak majd, azokon lehet majd ringlispílezni. Kicsit jobbra apró falovacskák tárultak fel, a Harctér fantázianevű állomás szereplői; egynémelyiken már ült valami vitéz, de ez ne zavarjon senkit, ha mögé ülünk, egyszerre ketten üthetjük az ellent, ezt hívják hatékonyságnövelésnek. A lovak között némileg laposított, de igen ádáz török harcos markolja szablyáját keményen, ő viszont megvan vagy két méter, de ez sem véletlen, sőt nem is bénázás: a hirtelen és erős léptékváltásokra a gyermekrajzok inspirálták a tervezőket.
Balközéptájt újabb óriási játszószer, egy fahajó látható. Mint tudomásunkra jutott, nem más ez, mint Mátyás és Beatrix úszópalotájának parafrázisa, eredetileg bucintorónak hívták volna, ha a kérlelhetlen reneszánsz lateiner, Bonfini önkényesen le nem fordítja bucentaurusra, amilyen szó amúgy persze nem volna. Jó hangulatú építmény, annyira, hogy egy időre egy házi rozsdafarkú is beléköltözött, jó érzékkel bőven elébe menve a nyitásnak (ottjártunkkor sajnos nem találtuk a fészkén). A gálya mellé egy- és háromfejű sárkányok vontatta hordószekereket telepítettek, jó sok mókás zuhanást helyezve a közeli kilátásba.
A park fő attrakciója azonban kétségtelenül a jókora labirintus, amelyben egyrészt meg kell találni négy álruhás Mátyás királyt – köztük azt is, amelyik éppen Beatrixhoz oson, feltételezhetően testi kapcsolat létesítése céljából –, másrészt valahogy ki is kell találni belőle, ami nem könnyű, mert sosem arra visz, amerre az utazó gondolná, de perszre ez is direkt van így, az alkotók azt üzenik vele, hogy az életben sem megy minden egyből és könnyen, küzdeni kell, mert az élet is maga a küzdelem. Szép gondolat.Mint ahogy az is, hogy a külön bejáratokon elinduló fiúk és lányok csak akkor találkozhatnak, ha remetének állnak a végén, azon a ponton, ahol egy ülő remete látható. Ezt még úgy is megfogalmazták nekünk, hogy a gyerekek akkor győznek, ha elveszítik az egójukat, amit nem igazán értünk, de a gyerekek se fogják, tehát mindegy is. Több ilyen bonyolult üzenet szerencsére nincs. Van viszont egy remekbe szabott és biztonságos íjászlőtér, egy színpompás vitézekkel körbekerített homokos küzdőtér birkózásra, egy klassz sárga vaddisznó és egy zöld farkas, egy torony Mátyás királlyal, valamint egy helyes famadárral, amelyiknek propeller nő ki a csőréből. Külön kiemelnénk még a fa szeméttartókat, amelyeknek emberi arcuk van, jelezve, hogy a kommunális szemét nem független az őt előállító embertől.
A történelmi játszóparkot már évekkel ezelőtt meg akarták csinálni, abból kiindulva, hogy a Mátyás Király Múzeum évi 100-120 ezer látogatójának fele gyerek, nekik pedig a buszozás után szükségük volna egy kis mozgásra, játékra is, némi történelmi ismeretgyarapítással megfejelve. Az első pályázatot egy alaki hiba miatt elbukta a Magyar Nemzeti Múzeum, amelyhez a visegrádi intézmény tartozik, 2009-ben azonban fordult a kocka: az uniótól 175 millió, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségtől és a kulturális tárcától pedig majdnem 20 millió forintot kaptak a minden pontján akadálymentes, EU-konform parkra. A főbb munkákat e hó végéig kell befejezniük, a publikum ősztől élvezheti a visegrádi attrakciót.
http://nol.hu/kult/20100626-a_nojehez_osono_matyas_leleplezese
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése