A modell a nudista napozásra szavaz

Voksán Virág: Nem megyek a hegyre pucéran!
A csinos modell szerint felelőtlenség ruha nélkül célba venni a csúcsot - Voksán Virág nem hiszi, hogy valaha is szeretné követni a nudista alpinistákat.
Egy fényképész indította el a mozgalmat: küzdelem az elemekkel teljesen meztelenül - Egy falinaptárat adott ki az extrém sport népszerűsítéséért, melyen a hegymászók pucéran igyekeznek a csúcs felé. Voksán Virág szerint egyértelmű, hogy a művész a szenzációt és a jobb eladást akarja generálni. Ő maga sosem próbálna ki ilyen fotózást, szerinte hegyet mászni ruha nélkül felelőtlenség. A meztelen napozásnak sokkal több értelmét látja - árulta el a Napi Ásznak Virág.

A dögös modell imádja a napot, de olykor nagyon tud szenvedni a hőségtől. A kánikula ellen általában úgy küzd, hogy felkötött hajjal, apró ruhákban közlekedik a városban.

De legszívesebben otthon ül és hűsíti magát. Virág szerint a legrosszabb az, ha egy autóba beülve a bőrülés szinte megégeti a hátsóját...

A csinos lány annak ellenére vállalta nemrég az afrikai kalandot, hogy néha nehezen tűri a nagy meleget. A sztárok a fejükre estek produkció egyik szereplője volt, de nem ő távozott utolsónak a játékból.

Némi aggodalommal tekintett a versenyre, de nem a hőség izgatta legjobban.

Annál inkább az, hogyan fog boldogulni, ha nem hódolhat a testi örömöknek! Elárulta ugyanis, hogy általán csak két hétig bírja ki szex nélkül.

http://bulvar.ma.hu/tart/cikk/d/0/33672/1/bulvar/Voksan_Virag_Nem_megyek_a_hegyre_puceran

Kurt Vonnegut írt valami olyasmit talán éppen a Bajnokok reggelijében vagy az Ötös számú vágóhídban, hogy a szexmagazinokban lefotózott lányok szélesre tárt pumáiban az a legmegragadóbb, hogy az örökkévalóságnak készültek. Azok a lányok azokon a fotókon a felvételt követően 10, 20, de akár 100 vagy éppen 1000 évvel később is ugyanúgy, ugyanolyan harmatos és zsenge frissességgel, ugyanolyan csábosan fogják mutogatni mindenüket, ahogy a felvétel pillanatában voltak. Ugyanúgy szépek lesznek, ahogy a görög drámák szépek ma, vagy bármilyen regény, vers, film, amit a jelen pillanat előtt bármikor megalkottak, s újraolvasva, -nézve a jövőben is remélhetőleg az értő közönség szépnek fogja őket találni. Hiszen egy rubensi tömör szépség, noha talán nem is teljes egészében felel meg a férfimagazinok kínálta tipikus szépségideálnak, azért mindenféleképpen szép, hiszen a művészet örök értékeinek felel meg.
Voksán Virág CKM-ben, Playboyban megjelent eddigi önfeltárulkozásai is a szépség egyetemes eszméinek állítanak örök emléket. Virág e fotóin szép lesz a Morbus Hungaricus szerkesztőségének véleménye szerint a jövőben is. Sőt, azt is meg mernénk kockáztatni, hogy Virág nem kevésbé szép a profi fotósok, retusőrök és a műterem kínálta lehetőségek széles tárháza nélkül is, pl. rögtön ébredés után, takarítás közben vagy mosogatáskor, esetleg éppen lázas betegen vagy hányás közben. Elmondhatjuk, hogy a szépség immanens: ugynaígy nem tagadhatjuk meg Kolombusztól sem történelmi érdemeit, még akkor sem, ha feltételezzük, hogy Amerika felfedezésekor a nagynevű hajós tetves és bolhás volt, nyilván elképesztően büdös is, emellett emberi oldalát tekintve elképzelhetjük, hogy nem volt éppen szent, de talán kicsinyes volt vagy éppen kapzsi. Nem számít. Amit letett az asztalra, az a lényeg.
Nem kevésbé lesz emlékezetes Virág szereplése A sztárok a fejükre estek c., a korszellemet alpjaiban és mértani pontossággal tükröző opuszban sem. Fontos azonban, ha az ember meghúzza a határvonalakat művészet és szenzációhajhászás, érték és gagyi közt. Nyilvánvalóan érték az, ha az ember lánya melltartóját és bugyiját letolva megmutatja saját naturisztikus szépségét egy vagy több olyan jónevű férfimagazinban, mint amelyek közül az egyik élén a köz megbecsülésének örvendő erkölcscsősz, majdnem szépkorú, tisztességben megöregedett Hugh Hefner is áll, akit leginkább unokái és dédunokái koszorújában szoktak fényképezni. Mert hiszen szép az, ami érdek nélkül tetszik. Talán még az sem bűn, ha az ember lánya egy tiszteletre méltó, értékeket a világba állandóan közvetítő kereskedelmi csatorna jóvoltából elmegy Afrikába, bizonyára nem utolsó sorban a minimálbér csábításának engedve, s ott baromságokat mond, tesz és talán villant egyet, ahogy azt a szaksajtó szokta volt fogalmazni.
De már egészen más az, ha egy szenzációra éhes fotós, csak azért, hogy felhívja munkásságára a figyelmet, meztelenül mászat meg emberekkel hegycsúcsokat, hogy ott naptárt készítsen róluk. Ez megengedhetetlen süllyedés az erkölcs barométerén.

A Morbus Hungaricus egyetért Virággal abban, hogy harcolni kell a konzum világ trendjei ellen. Harcolni kell az olyan műsorok, magazinok ellen, harcolni kell az olyan üres tömegmédia ellen, melynek sztárjai, csillagai valójában nem mások, mint gigantikus fekete lyukak az értelem égboltján, s akik, ha nők, azt kiáltják teljes mellbedobással: "Picsa vagyok!", ha pedig férfiak, kiállván maguk mellett teljes valójukban szórják szét a világban identitásuk magvait, melyeken csak az szerepel: "Fasz vagyok!". De ha férfiak, ha nők e tömegmédia kínálta univerzum fekete lyukai, egységesen, elhallgathatatlanul azt sugározzák az őket körülvevő világba: "Nem értek semmihez, nem érek semmit, nem vagyok senki és semmi, de mégis megfizetnek érte. Barom, aki dolgozik!".

A Morbus Hungaricus további nyálcsorgatás közepette várja Virág újabb naturista képeit, mellyel kétségtelenül hozzájárul a társadalom jobb közérzetéhez. És ezzel minden és mindenki a helyére kerül.