Jelképes méhcsípéssel akarja helyreállítani a jogállami viszonyokat a Tolna Megyei Méhész Egyesület. Tüntetést tartottak hétfőn Szekszárdon, a Tolna Megyei Bíróságnál, mert két éve nem született ítélet egy katasztrofális idegméregpermet ügyében.
Idegölő – így érzik a méhcsaládok sokaságát elpusztító idegméreg ügyét a Tolna megyei méhészek. Nagyernyei Attila, a Tolna Megyei Méhész Egyesület elnöke szervezett tüntetést a szekszárdi bíróság elé, s itt a méhészek gyászszalaggal átkötött mézesüvegekkel tüntettek: elég az aktatologatásból, döntést akarunk! jelszóval. Bajáról és Hódmezővásárhelyről is jöttek méhészek.
Még 2006. június 25-én Paks és Németkér környékén egy mezőgazdasági vegyszerezés után az eddigi legnagyobb méhmérgezés történt Magyarországon, amely ötven méhész háromezer méhcsaládját érintette. 1500 méhcsalád azonnal elpusztult, 1500 pedig súlyosan károsodott; a kárt százmilliósra becsülik. Huszonegyen indítottak kártérítési pert egy paksi, szőlészettel foglalkozó kft. ellen, ám, noha a tényeket tisztázták, ítélet nem született. A kárt szenvedett méhészek közül többen azóta kölcsönökből élnek. Bross Péter, az Országos Magyar Méhészeti Egyesület elnöke azt várja, hogy a tüntetéssel felhívják a figyelmet arra: a bíróság munkája elfogadhatatlanul lassú. Budai Gyula, a Magyar Gazdakörök Országos Szövetségének (Magosz) szövetségi igazgatója jelezte: a szervezet szolidaritást vállal a méhészekkel.
Soós Miklós, a Tolna Megyei Bíróság elnöke a petíció átvétele után hangsúlyozta: kirívó jogsérelmet nem tapasztalt az eljárásban.
http://www.mr1-kossuth.hu/index.php?option=com_content&task=view&id=64535&Itemid=1
Magyar jogtörténeti tanulmányainkból - mint az igazságszolgáltatás középkoriasan lassú módjának elrettentő példáira - még talán emlékszünk a generációkon átívelő, akár 50 vagy 100 évig is elhúzódó perekre. S hát Arany János szelleme is fel-feltűnik lázas tekintetünk előtt, melyet a magyar igazságszolgáltatás atavisztikus történetének meseszerű, már-már a legendárium ködébe vesző eseményei kapcsán olvashattunk a perek végtelenségét és az ítélet meghozatalának enyhén profán módját illetően. (A peres felektől neki járó baksist egyenlő módon mindkét féltől behajtó jogszolgáltató zsebeire ütve a részrehajlán legcsekélyebb vádjának lehetősége alól is menten mondhatta: „Balfelõl üt: nekem fütyül! / Jobbfelõl üt: nekem fütyül! Elmehetnek!”).
Még szerencse, hogy az Európai Unió, a NATO, a demokrácia és a jogállamiság biztos kikötőjében révbe ért XXI. századi Magyarországnak nincs mit szégyenkeznie a jog szolgáltatása kapcsán. A rendszer hatékonyan működik. Azt is elmondhatjuk, hogy a magyar bíróságok a peres feleknek nem csupán jogot, de egyúttal igazságot is szolgáltatnak. Számos precedens bizonyítja ezt.
A Morbus Hungaricus természetesen nem áll meg annak az örvendetes ténynek a konstatálásánál, hogy a magyar igazságszolgáltatás 2009-ben immáron 20 éve zökkenőmentesen működik, de azt is örömmel kell felismernünk, hogy a hatékonyság, a gyorsaság és esélyegyenlőségi alapon történő ügykezelés mára már áthatja a magyar társadalom minden nagy szolgáltató szervezetének működését, legyen szó akár az oktatás, akár az egészség, akár a bürokrácia területéről. Az álláskeresésről, az érdekérvényesítésről csupán az illem kedvéért nem szóltunk.
Magyarországon 1989-ben nem csupán a rendszer szállt sírba, de szerencsére az urambátyámosdi, a mutyizás, a könyöklés, a patópálság is. Örökre.
A Morbus Hungaricus úgy véli, ha valamit tanulhatnak a méhészek méheiktől, az a türelem. A méhek sajnálatos elpusztultával nyilván ezt a megszerzett képességet a méhészek is elvesztették.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése